Hátrahagyott nyomvonalak

Hátrahagyott nyomvonalak

Történet az életörömről és a közösség megtartó erejéről Catherine Hyland fényképész Észak-Korea iránti érdeklődését Barbara Demick könyve erősítette fel, melynek címe Nem irigylésre méltó: Egyszerű élet Észak-Koreában. Elkezdett eljárni Londonban az észak-koreai disszidensek találkozóira, ahol megtudta, hogy a Koreai-félszigeten kívül a világon a legtöbb észak-koreai disszidens a dél-londoni New Malden külvárosban él. Felvette a kapcsolatot ezekkel az emberekkel, akik életörömüket tánccal, énekléssel és hasonló közösségi tevékenységekkel igyekeznek kifejezni. A LUMIX-történetek a változásért című kezdeményezésnek köszönhetően film- és fotóprojektet készíthetett erről a közösségről.

New Malden mintegy 600 disszidensnek biztosít a rezsim alól felszabadult, új életet. Nem egyszerű a disszidensek élete, akiknek mindig át kell hidalniuk a régi és az új közötti szakadékot. Elképzelhetetlen a rezsim brutalitása: az éhezés, a propaganda, a politikai nyomás és a büntetések csak néhány példa a súlyos mindennapi szenvedésekre. Mindent eldöntenek helyettük. A szabad akarat nem létezik. A kiállt extrém körülmények okozta pszichológiai és kulturális kondicionálás még disszidálás után is erős maradhat. New Malden a disszidensekből a Koreai Idősek Szervezete segítségével kovácsol közösséget. Itt együtt emlékezhetnek a múltra, valamint különféle programokban és oktatásokban vehetnek részt. Film- és fotóprojektjében Hyland ennek a szervezetnek a működését dokumentálja, ahogy a rituálék az idő múlásában, a változásban és a távolságban is összekötik az embereket.

Gem Fletcher segítségével talált rá a Koreai Idősek Szervezetére, amely egy jótékonysági bolt hátsó helyiségében működik egy önkéntesekből álló csoportnak köszönhetően. A főként idősebb tagok együtt készítenek el és fogyasztanak különféle ételeket. Egyebek mellett angol leckéket szerveznek, valamint hagyományos koreai hangszereken tanulnak játszani. Énekkari próbákat tartanak és hagyományos táncokat gyakorolnak. Az idősek számára a közösség nagyon fontos, mert egy biztonságos környezetet jelent, ahol hagyományaikat ápolhatják, valamint jövőbeli reményeikről és álmaikról beszélgethetnek egymással. Projektjében Hyland szerette volna megkérdőjelezni az észak-koreaiakat és életvitelüket övező sztereotípiákat és feltételezéseket.

Az észak-koreai rezsim tevékenységével összefüggő hátrányok és sérelmek helyett inkább egy pozitív, felemelő szemléletet kívánt alkalmazni. Ezért is domborította ki a szertartásszerű tevékenységek jelentőségét, amelyek az embereket hazájukhoz és egymáshoz kötik. Egy tolmács segítségével másként meg nem ismerhető emberekhez és helyekre is sikerült eljutnia. Azzal, hogy meghallgatta hosszú történeteiket, elnyerte a közösség tagjainak bizalmát. Projektje keretében több filmet és egy stúdiófelvételt is készített. A stúdióban töltött nap emlékezetes maradt Hyland számára. Bátyjával, Danny Hyland díszlettervezővel, valamint Jorge Luis Dieguez operatőrrel együttműködve a táncegyüttes produkciójának és önkifejezésének teret biztosító színpadot épített.

Hyland kiemelte, hogy egy a stúdiófelvétel összekovácsolta a közösség tagjait, aki mindenről maguk dönthettek: az instrukció annyi volt, hogy adják elő kedvenc táncaikat. Projektjéhez Hyland LUMIX S1R gépet és LUMIX 24–105 mm objektívet, illetve LUMIX S1 gépet és LUMIX S PRO 50 mm objektívet használt. Ezekkel könnyen válthatott állóképet és mozgóképek felvétele között.

A LUMIX-történetek a változásért című kezdeményezés a LUMIX és a British Journal of Photography együttműködésével született, hogy a képfelvétel eszközével érjen el változásokat.

Catherine Hyland

Catherine Hyland

Catherine Hyland egy Londonban élő művész. Fényképészetének középpontjában az ember és annak lakóhelyéhez fűződő viszonya áll. Főként tájképeken alapuló munkásságának alapgondolata az emlékek létrejötte, a kötődés, valamint a nemzeti hovatartozás.

Nagy méretű képei azt ábrázolják, amint az emberiség – több-kevesebb sikerrel – környezetét próbálja megzabolázni. Ez a témakör mind a művészeti, mind kereskedelmi szférában teret nyert, például a RADICAL ESSEX programban (Focal Point galéria, Southend), valamint a kiállított művek: Los Angeles-i Fényképészeti Hónap, Reneszánsz Fényképészeti Díj, National Portrait Gallery, Royal Photographic Society, LES MAGASINS GÉNÉRAUX, Somerset House, a londoni Design Museum és a birminghami ICA & MAC. Hyland folyamatban lévő projektjei az emberiség természeti környezetet formáló múltbeli és jelenlegi tevékenységére irányítják rá a figyelmet.

Catherine Hyland

British Journal of Photography

A British Journal of Photography a világ legrégebbi fényképészeti kiadványa. Ez a havilap olyan fényképészeket mutat be, akik újra és újra felfedezik a képfelvételekben rejlő lehetőségeket, ezzel alakítva látásmódunkat. A BJP-Online felületen közzétett nagyobb lélegzetű és rövid napi beszámolók a múltbeli alkotók kezét megkötő esztétikai beidegződésektől és ideológiáktól megszabadult művészek munkáit mutatják be.