LUMIX G9II galéria és alkotói művek

Takehiko Nakafuji a világ minden táján készített, főként monokróm fényképeket. Pillanatfényképészként Nakafuji legendássá vált. Világszerte nagyra becsülik sajátos stílusú és egyedi hangvételű fényképeit. De vajon mit is keres Nakafuji, amikor fotózásaira elindul?

– Sok képet készítek az utcán, így persze kicsi és könnyű gépre van szükségem. Utcai pillanatfelvételeimen persze alig ismert embereket örökítek meg, és szeretném, ha a lehető leggyorsabban el tudják engedni magukat. Ha egy nagy gépet használok, az gyanús lesz, és ellenállást válthat ki. Így aztán egy kis gép jobb. A másik, hogy főként monokróm képeket készítek, így egy egész sor monokróm funkciót kínáló menü megkönnyíti a dolgom. Napjainkban a legtöbb gép tükör nélküli, így fényképezéskor egyszerűen átválthatom a képkeresőt monokrómra. A képkészítés tényleg egyszerű, tehát könnyebben jöhet létre az elképzeléseimnek megfelelő felvétel.

Fényképezőgépek tekintetében Nakafuji nagyon válogatós. Hogyan szerepelt a LUMIX G9PRO II?

– Magammal vittem ezt a gépet Chicagóba fényképezni, és nagyon tetszett a Fotóstílus funkció. A korábbi modellekben is volt L. monokróm fotóstílus-beállítás, amely kiváló monokrómszimulációt készített, de ebben a gépben van egy olyan nevű beállítás, hogy LEICA monokróm. Ez még kontrasztosabb monokróm fotókat készít, mint az L. monokróm, és nekem ez különösen tetszik. A LEICA monokróm képes megragadni a monokróm fekete-fehér kontrasztbeli finomságait, de mégis igazán erőteljes tónusokat alkot.
Míg más gyártók külön modelleket készítenek monokróm fényképezéshez, a LUMIX G9PROII önmagában képes azokkal összehasonlítható minőségű monokróm képeket készíteni. Ennyire jó. A legvonzóbb tulajdonsága pedig, hogy csak a gép szükséges a beállítások finomhangolásához. A monokróm fényképezés alkalmas arra, hogy kihangsúlyozza a fényképész személyiségét. Ebben a gépben pedig pontos beállítások végezhetők a Fotóstílus nevű beállításokban. Szabályozható például a szemcsézettség, a kontraszt és sok más paraméter, ezért is szoktam ezt a gépet javasolni azoknak, akik főként monokrómban dolgoznak.
Egyébként amikor színesben fotóztam, és a Fotóstílus alatt Normál beállítást használtam, kellemesen meglepett, hogy a gép milyen pontosan adja vissza az általam látott színeket. A színhű reprodukció nagyon fontos. Abból kiindulva már megadható az éppen legjobban megfelelő Fotóstílus beállítás, illetve az a fotóstílus, amit meg akar az ember ismerni. Így aztán az ember átélheti a gép testre szabásának örömeit is.

Nakafuji nagyon szereti az új LEICA monokróm fotóstílus-beállítást. Kiváló módja annak, hogy a napjainkban, különösen a 20-as éveikben járók körében oly kedvelt filmszerű képminőséget elérjük. A gép szolgáltatásainak tényleges elsajátításával a fényképészek több szinttel feljebb léphetnek fényképminőségileg. Nakafuji különösen szereti a gép könnyen kezelhető autofókuszát.

– Az autofókusz gyorsan beállítja a tárgyak élességét, ezzel nem kell tehát sokat bajlódni. Hamarabb állítja élesre a tárgyakat, mint a korábbi modellek. Fotóztam már vele éjszaka is, és sötét helyiségekben, és meglepett a fókusz gyenge fényben. Az jobb gép csökkenti az elszalasztott képek számát, és jelentősen fokozza a képek változatosságát. Ez pillanatképek esetén létfontosságú. Bár ez talán nem a legfontosabb paraméter, nagyon tetszett a botkormány. Szabadon mozgatható vele az autofókusz középpontja oda, ahol az adott jelentetnél lennie kell. Sőt, az egyszerű működtetés érdekében a kezelőpanelre helyezték.

Az eddigiekben Nakafuji a gép pillanatképek készítéséhez szükséges alapfunkcióiról beszélt. De mi a helyzet az objektívvel?

– Elsődlegesen a LEICA DG VARIO-SUMMILUX 10-25mm / F1,7 ASPH objektívet használtam, és ez egy remek objektív. Először is a legnagyobb F1,7 blendenyílás nagyon fényes, ezért ezt használom például pillanatképek és portrák készítéséhez. Mivel 35 mm-es egyenértékben az objektív fókusztávolsága 20–50 mm, ez pont ideális pillanatképek készítésére. A bokeh, ami az objektív maximális blendenyílás blendenyílása miatt így is éles, természetes és gazdag. A pontszerű fényforrással készített felvételek gyönyörűen hangsúlyosak. Egyúttal viszont kiváló az objektív csillanásállósága. Igazán kitűnő zoomobjektívként. Csak a mérete miatt aggódtam kicsit, de ha azt nézzük, milyen minőségbeli előnyökhöz jutunk, szerintem a mérete még jócskán az elfogadható tartományba esik. Kicsit használtam még a LEICA DG SUMMILUX 9mm / F1,7 ASPH objektívet is, amelynek olyan könnyű és kompakt a kialakítása, hogy zsebre lehet rakni. Az tetszett benne, hogy olyan dinamikus képeket lehet vele készíteni, akár egy ultraszéles látószögűvel. A LUMIX G sorozat széles objektívválasztékából mindenki kiválaszthatja a tevékenységi területének legmegfelelőbben. Sőt, több lencse is van, amelyik egészen megfizethető, tehát könnyen alkotható belőlük egy készlet.

Az olyan fényképészek számára, mint Nakafuji, aki főleg monokrómot használ, a LUMIX G9 PRO II mindent igényt kielégítő. Most Önre vár, hogy kézbe kapjon és kipróbáljon egyet stílusos monokróm pillanatképekhez.

Szöveg: Atsushi Ogai, Fotók: Takehiko Nakafuji, A fotókhoz használt objektív: LEICA DG VARIO-SUMMILUX 10-25mm / F1,7 ASPH.